soon

Motivációm a szibériai husky tenyésztésére egyértelműen az, hogy az általam megálmodott párosításokból egészséges, jó idegrendszerű, szép küllemű, számomra az igazi szibériai huskyt megtestesítő kiskutyák szülessenek, és az arra érdemes kiskutyák a tenyésztési programomban rész tudjon venni majd a jövőben.

Rendkívül fontos számomra, hogy a fajtát úgy és olyannak őrizzem meg, amilyennek kitenyészették, sosem felejtem el, hogy egy munkakutyáról van szó, és mint futásra, húzásra és csapatmunkára létrehozott fajta, a szibériai husky számára a legnagyobb boldogság, ha edzőkocsi vagy szán előtt fogatban futhat. Aki egyszer is látta élőben azt a lelkesedést, türelmetlenséget, boldog vonyítást, amit egy fogatba befogás ideje alatt egy husky csapat művel, annak egy életre bevésődik, hogy ezek a kutyák bizony imádnak dolgozni. Szükségük is van erre az ösztönkiélésre, nem csak és kizárólag azért sportolunk velük, mert a fáradt kutya = jó kutya, bár ez sem utolsó érv a sport mellett. A fogatban (de akár 2 kutya esetén bicikli vagy tereproller előtt) futó kutyának nem csak a testét de az agyát is megdolgoztatjuk, hiszen nekik folyamatosan kell a hajtóra figyelniük, aki szavakkal irányítja csapatát, valamint egymásra, és az útra is kell figyelniük. Újra és újra hatalmas élmény, mikor egy-egy közös edzésre a gazdik elhozzák a fiatal tőlem származó kutyáikat, akik még teljesen tapasztalatlanok, első alkalommal betesszük őket egy tapasztalt kutyám mellé és következőre már maguk is olyan lelkesedéssel indulnak neki, mintha mindig is ezt csinálták volna.

A kutyáimat bemutatjuk kiállításokon és ezzel párhuzamosan szánhúzókutyaként is helyt állnak versenyeken.

Milyen is szerintem az ideális szibériai husky? Nem külsőségekről beszélnék most, hiszen a szibériai husky standardje ezt pontosan elmondja. A husky egy nagyon független, önálló, mégis bújós, finom, ugyanakkor hihetetlen humorérzékkel rendelkező kutya, kicsit olyan, mintha egy cica bújt volna kutyabőrbe. Nagyon tiszták, elegánsak, gyönyörűek, a mosolygó szájuk nagyon kedves arckifejezést ad nekik. A mandulavágású, húzott szemek pedig pimaszul néznek a világba  Imádják az embereket, az idegeneknek is nagyon örülnek, semmi területvédő ösztön nincs bennük, így házőrzésre teljesen alkalmatlanok. Nagyon nagy a mozgásigényük, és emellett az agyi fárasztás elengedhetetlen. Utálnak egyedül lenni, és ez egyben a legnagyobb kihívás is velük, megtanítani egy genetikailag kódolt falkakutyának, hogy képes legyen egyedül lenni. Sokan jobban érzik magukat, ha van másik kutya, akivel 0-24ben megvalósulhat az, hogy falkában él. Másik kutya hiányában viszont az emberi családja lesz az ő falkája, így csak úgy érdemes egyedüli kutyaként huskyt bevállalni, ha a kutya (hiába van kert) nem kerti dísz, hanem VALÓBAN családtag és bent a házban is ott lehet a családjával, részt vehet a közös tevékenységekben és naponta aránylag kevés órát kell egyedül otthon töltenie, és mindig megfelelő lefárasztás, séta, játék stb után hagyják csak magára. Ennek hiányában nagyon boldogtalan lesz, unatkozni fog és destruktív módon fogja levezetni a frusztrációját, azaz vonyítani fog, ásni, amit csak tud, tönkretesz, megmetszi a fákat, bokrokat, ha tudja, széttépi a kerítést, vagy átmászik alatta/felette, a környéken megöli a kisállatokat, szárnyasokat stb… Egy huskynak mindig meg kell mondjuk hogy mit tegyen, mert ha nem mondjuk, ő tud maga is döntést hozni, és fog is, de egyáltalán nem biztos, hogy ez nekünk tetszeni fog. A normálisan tartott, kiskorától következetesen nevelt, fizikailag és agyilag lefárasztott huskyval viszont nincs ilyen gond, és a lehető legjobb társak.

A normálisan szocializált, jó idegrendszerű szibériai husky remekül kijön fajta társaival, sőt az elve „minél többen vagyunk, annál jobb a buli”.